Oolong tea kenyér

Még el se múlik a reggel, már itt az este ebben az istenverte nukleáris télben, szellőztetni sem lehet már, mert beszáll a szmog, a hírekben és csatornákon pedig az intellektuális szmog árad befelé és lep el mindent, a távirányító sok gombja ugyanarra az adóra mutat. A hó lezárta a menekülési útvonalakat, a kutya reggel nem tudja, hol a tegnapi pisije, különben is szügyéig ér a hó, Kis Tibet az erkély, de legalább csak pár lépésre a csúcs. Tegnap itt volt ausztrál Ursula, ő még élvezi, én már nem, viszont hihetetlen módon kifehéredett.
 
Oolong tea kenyér

Marad a család és a gondolatok, innen még beljebb a száműzetés. Egy orvosság van, a tea, meg a munka a nappalt körbeérő éjszakákon. Nem csoda, hogy tavasszal böjtölt a nép, elfogyott már addigra minden, meg ki kellett adni minden faggyút, amit az ember az izmai, idegei és ízületei köré tekert és régen nem is volt internet, csak ettek, danolásztak és pipáltak ilyenkor. Estére elfogy minden az éléskamrából, a gyereknek kenyér kell "хлеб", mennyivel melegebben hangzik. Van itt egy oolong tea, "patak az örökzöld ligetben", látom náluk már virágzik a cseresznye, miért is  jobb itt (?) - fogok egy nagy tálat, forró vízzel kiöblítem, hogy meleg legyen, az ilyen apróságok számítanak igazán. Volt szerencsém, igen még akkor, falusi kenyérkészítést bámulni, tekenőstül, kovászostul, kemencéstül, láttam az apró virágos blúz alatt ringani a parasztasszony nagy kebleit, de a fejükön mindig kendő volt, alatta izzadt hajuk, mindent átjár a kovász. Szóval melegséget kell teremteni, aztán egy csupor meleg vízbe az élesztő, ha purista vagy, legyen kovász, nekem mindegy. Szórd meg kevés liszttel, én cukrot is teszek alá egy csipetet. Aztán kiderül, hogy nincs liszt. Kis kör: itt sincs, nagy kör vasárnap esti Lidl, sosem látott, talán nem is létező márkákkal, itt már van, hozzá minden, amit nem akartál, de megveszel, borotvahab, meg egy literes shampon, ami ugyanaz, mint a feleannyiba kerülő folyékony szappan és a kétszer annyiba kerülő showder gél, csak színleg más. Vissza a konyhába, újrakezdem a melegítést, ég már a tűz is a kandallóban, felfut az élesztő, megpirítok a maradék fnom perugiai olivaolajban egy zacskó tökmagot és egy adag elhasznált oolong tea levelet, beledobom a lisztet, a lisztet meg az élesztős tálba, kevés sót rá és annyi langyos vizet, amennyi éppen kell. A gyerek az előszobába száműzött fittnessgépen gyúr - a középosztály luxusa a fitnessz - engem meg a kenyér gyúr, bár látszólag én a kenyeret. Három tekegolyónyi (mekkora egy tekegolyó?) darabot miután kész, megcsavarok és kendő alatt a kandalló mellé (milyen szép ez a "kendő alatt a kandalló mellé") teszem, most megint van egy kis idő újra nézni a szürke várost.

Aztán eljön Vishnu pillanata, kenyér a tepsibe, alá kevés liszt, tetejét megvizezem, a sütőbe öntök egy nagy pohár vizet és a felgomolygó gőzbe zárom az izzadó tésztát, tetején a zöldellő liget tea leveleivel. Először 180, aztán 150, aztán 220 Co állandó figyelem és már kész is a хлеб с чаем, a teás kenyér, íme nézzétek, irigykedjetek, finom nagyon, különösen sűrű, kicsit zizegős olivaolajjal, de vajjal, kefírrel bármi áron. Ahogy vágod, félbeszeled a tökmagot és a tealeveleket, így épül be minden, ami élt tétova organizmusodba, hogy aztán majd ő is kölcsönadja atomjait egy más recepttel készült kenyérnek.
 
A hó is vehetné lassan a kalapját...